Különösen jó állapotban tárták fel egyiptomi régészek a körülbelül 3400 évvel ezelőtt létezett város, Aton romjait Luxornál. Vajon kik laktak a házakban, és miért halt ki évezredekkel ezelőtt a település? Miért csak most bukkantak rá a kutatók és ezzel megtalálták-e az egyiptomi Pompejit vagy az afrikai Eldorádót? Bács Tamást, az ELTE Egyiptológiai Tanszékének vezetőjét kérdeztük, aki több mint 20 éve maga is ásatásokat vezet a régióban.
hvg.hu: Helyezzük el térben: pontosan hol fekszik az egyiptomi „aranyváros”, amelynek híre pillanatok alatt bejárta a világsajtót?
Bács Tamás: Ott kezdeném, hogy az „aranyváros” elnevezés költői túlzás. Az egyiptomi régészeti misszió keretén belül egy településrészletet tártak fel a mai Luxornál, a Nílus nyugati partján. Itt található az ókori Thébának a temetője, a thébai nekropolisz. Ezt a települést körülbelül az időszámításunk előtti 14. században hozták létre az akkori uralkodó, az Újbirodalom egyik legnevezetesebb fáraója, III. Amenhotep idejében.
A fáraó számára itt épült egy monumentális halotti templom, illetve az ettől egy kilométerre délre létesített ceremoniális palotaváros, mai nevén Malkata, és e kettő között húzódott az a település, amelyet most elkezdtek feltárni.
Amikor egy fáraó a 30. uralkodói évét eléri, meg kell ülni a hatalmas, megújulási rítusokat tartalmazó szed-ünnepet. III. Amenhotepnek ehhez szüksége volt egy olyan reprezentatív környezetre, mint amilyen például XIV. Lajos számára Versailles volt, ezért építtette fel grandiózus palotavárosát. Azok az emberek pedig, akik a hallotti templom építésén dolgoztak, illetve kiszolgálták a palotavárost, azon a településen éltek, amelynek egy szegletébe most beleástak az egyiptomiak.
Tulajdonképpen egy kiszolgáló településről van szó, és ezért félrevezető az „aranyváros” kifejezés, mert itt klasszikus értelemben vett kincseket nem találhatnak.
hvg.hu: Akkor ez a hatalmas feltárás nem is akkora szenzáció, mint amilyennek gondoljuk?
B. T.: A bejelentés óta beszéltem néhány kint dolgozó kollégámmal, és ők is megerősítettek abban, hogy ettől még valóban szenzációs a felfedezés. Sétálhat az ember a többezer éves házak között. Az egykoron itt élők kézművesek voltak, olyan iparágakat űztek, amelyek a palota kiszolgálásához és az építkezésekhez is kellettek. Nem véletlenül találtak a régészek szövésre utaló tárgyakat, nagyobb kenyérsütő kemencéket, borraktárakat, különféle ételmaradványokat, amelyek mind a palota ellátásához voltak szükségesek. Minden háznak valószínűleg megszabták, hogy miből mennyit kellett előállítani és beszolgáltatni a palota felé. Mikor az itt lakók elhagyták a települést, a nehezen mozdítható, értéktelen vagy már törött tárgyakat nem vitték magukkal.
hvg.hu: Miért nevezik mégis „aranyvárosnak” az előkerült romokat, ha egyszer nem az?
B. T.: Egyiptomnak nem volt Eldorádója, és nincs is olyan kifejezés az egyiptológiában, hogy „aranyváros”.
Ráadásul az egyiptológia ismeri az ókorban létezett városokat, tudjuk, mi hol található, nekünk már nem kell keresni semmiféle elveszett települést, ez nem A múmia vagy az Indiana Jones-filmek romantikája.
A most feltárt város létezéséről már tudni lehetett a 20. század legeleje óta, amerikai és francia kutatók többször is megállapították már, hogy itt egy III. Amenhotep-kori település lehetett. De míg korábban csak egy-egy házrészlet került elő, most utcák, teljes házak bukkantak a felszínre, így a település szerkezete is kezd láthatóvá válni.
Azt gondolom, hogy az „aranyváros” kifejezéssel az egyiptomi régészeknek inkább az lehetett a szándéka, hogy a mostani feltárásról valami olyasmit mondjanak, amire felkapják az emberek a fejüket. Sajnos bizonyos esetekben az, hogy egy településrészlet előkerül, nem mindig üti meg az ingerküszöböt, még ha ilyen jó állapotban van is.
hvg.hu: A felfedezés jelentőségét párhuzamba állították Pompeji feltárásával. Méreteiben is egy akkora településről beszélünk, mint amekkora a Vezúv lábánál található város lehetett?
B. T.: Valóban tényleg kicsit Pompejire emlékeztet az egész, mert néhol teljes magasságig állnak még a házfalak, be lehet sétálni a házakba, szobákba. Nem tudjuk, hogy az egész település mekkora volt, de amit most tárnak fel, egy 80-szor 50 méteres terület, az körülbelül az egész 5-10 százaléka lehet mindössze. Érdekessége, hogy a feltárás gyakorlatilag szemben van a jegyirodával.
Sokszor felteszik azt a kérdést, hogy van-e még mit ásni Egyiptomban. Nos, ha a jegyirodától pár méterre ott fekszik egy háromezer éve érintetlen város, akkor ez szerintem csattanós választ ad a kérdésre.
hvg.hu: Pompejit a láva temette be. Ennek a településnek mi lett a veszte?
B. T.: Ez a város egy bizonyos célból készült, nem természetes módon növekedett, fejlődött. Tutanhamon uralkodása idején még igénybe vették a lakóinak a munkáját, mert az a fáraó ugyancsak itt építtette fel a halotti templomát. Tutanhamon után azonban a város megszűnik, mert máshol volt szükség arra az infrastruktúrára, amely az udvart működtette; az itt lakók tovább költöztek oda, ahol az újabb állami megrendelések várták őket.
hvg.hu: Ha az egész 20. században végig ismert volt, hogy a jegyiroda szomszédságában egy nagy kiterjedésű település bújik meg a föld alatt, miért kellett annyit várni feltárásával?
B. T.: A kérdés mindig az, hogy ki tud pénzt szánni arra, hogy egy adott lelőhelyet feltárjon. A thébai nyugati part hihetetlen gazdag műemlékekben, műkincsekben - magam is ott dolgozom. A települések feltárása ugyanakkor kevésbé látványos része az egyiptológiának. Amikor szép szobrokat, kősztéléket, templomokat meg sírokat is ki lehet ásni, akkor kevésbé lelkesek a kollégák, hogy olyan vályogtéglából épült házakat tárjanak fel, amelyekben jó, ha találnak öt darab cserepet. Szerencsére ennél jóval több mindent találtak most, az ókori nevén Aton Ragyog nevű településen. Például olyan amforákat, amelyek felirataiban még szerepelnek az ünnepségre készült borok, a borász és az egykori pincészetek nevei is.
A sivatagban technológiailag nem annyira nehéz egy város kiásása, inkább az a probléma, hogy sok embert, ásatási munkást, régészt, restaurátort igényel a feladat. Még a gazdagabb országok sem mindig szánják el magukat arra, hogy akár több száz embert foglalkoztassanak e célból. Az egyiptomiak viszont részben tervszerűen, részben kényszerből dolgoznak, hiszen az építkezések, a beépíthető területek iránti növekvő lakossági igény, a termőföldek terjedése miatt folyamatosan leletmentésre vannak szorítva.
hvg.hu: Záhi Havvász, egyiptomi sztárrégész, volt műemlékvédelmi miniszter, feltűnően jól időzített, amikor bejelentette a szenzációs felfedezést. Egyiptom éppen most készül új lendületet adni a turizmusának minden idők legnagyobb régészeti múzeuma, a Nagy Egyiptomi Múzeum megnyitásával.
B. T.: A szenzáció kiemelése szépen illeszkedik egy olyan programba, amely Egyiptom megújulásáról szól. Teljesen legitim dolog az ország részéről, hogy a turistákat vissza akarja vonzani. Az óegyiptomi, a kopt keresztény és az iszlám kultúra építészete, tárgyi hagyatéka Kairóban egyedülálló, a turistáknak ezt mindenképpen látniuk érdemes. Egyiptom kiállítási vagy múzeumpolitikáját Záhi Havvász revideálta, és megmondta: nem az a cél, hogy valaki életében egyszer ellátogasson Egyiptomba a piramisok miatt, hanem, hogy vissza-visszajárjon. Rómába vagy Párizsba sem egyszer megy el az ember, hanem annyiszor, ahányszor csak tud, és Egyiptomnak is megvan az a kulturális anyaga, intellektuális háttere ahhoz, hogy Rómáéhoz hasonló turistacélponttá váljon.
Ezért szeretnék az egyiptomiak megújítani a kiállításokat, múzeumokat. Ezért vitték át a Tahrir térről, egy a Kleopátra film díszletébe illő, nagy parádé keretében a királyi múmiákat az Egyiptomi Civilizáció Nemzeti Múzeumába, és ezért nyílik meg idén a piramisok mellett a Nagy Egyiptomi Múzeum (Grand Egyptian Museum, GEM) is, ahova átviszik a Tutanhamon-sír kincseit.
Az a cél, hogy a Tahrir téri Egyiptomi Múzeum mellett a másik két kairói intézményben is legyen olyan kiállítási anyag, amiért érdemes felkeresni ezeket. Ezenfelül nagyon sok regionális múzeumot hoztak létre vagy fejlesztettek fel az utóbbi időben, hogy ne csak Kairó vagy Alexandria legyen vonzó turistacélpont, hanem azok, akik leutaznak Luxorba, Asszuánba, esetleg Közép-Egyiptomba, ugyancsak korszerű, jó anyagokkal ellátott múzeumokat találjanak.
hvg.hu: Évtizedek óta ön vezeti az egyik magyar missziót a thébai nekropolisz területén, nem messze onnan, ahol Aton városát feltárták. Mi mindent találtak eddig?
B.T.: Az Újbirodalom (Kr.e. 1550-1069) korában élt előkelők sírjait tárjuk fel, restauráljuk és dokumentáljuk a leleteket. Például a híres Hatsepszut királynő (akit gyakran az „asszony a fáraók trónján” kifejezéssel illetnek) egyik főemberének a sírját tártuk fel, vagy egy eddig ismeretlen núbiai kormányzó temetkezési helyét. Az egész ásatás közepén pedig egy olyan monumentális sír található, amelynek egy oszlopos nagy terem a közepe, és ugyanaz az ember készítette a falképeit, aki a Királyok völgyében díszítette az uralkodók sírjait.
Nagyon szép szobrok, falfestmény-töredékek, feliratos múmiavásznak, festett edények, osztrakonok, azaz feliratos kő és cserépdarabok kerültek elő az évek során. Gazdag és érdekes leletanyagot tártunk eddig fel, amelyet 2009-ben Havvász meghívására egy kiállításon mutathattunk be a kairói múzeumban. Mi mindezt nagyon szívesen elhoznánk Magyarországra is, csak annak egészen más költségei lennének. Kívánatosnak tartanám, hogy előbb-utóbb egy ideiglenes kiállítás keretében a három magyar expedíció bemutathassa itthon, hogy mit talált és mi mindenen dolgozik a thébai nekropolisz területén.
Forrás: https://hvg.hu/kultura/20210417_A_3000_eve_elveszett_egyiptomi_aranyvaros_minden_volt_csak_nem_elveszett_es_nem_arany