Szakhmet istennő
Az oroszlánarcú Szakhmet istennőnek, számos más egyiptomi istennőhöz hasonlóan, két természete volt: egy veszélyes és pusztító, és egy védelmező és gyógyító. Nevének jelentése „erős, hatalmas”. Már a legkorábbi időktől Ré lányának tartották és a napisten szemével azonosították. Az istennő tüzes leheletével elpusztította ellenségeit, ezért az egyiptomi uralkodók gyakran választották hadjárataik patrónusává és saját erejük jelképévé. A sivatagi forró szeleket is az istennő leheletének tartották az ókori egyiptomiak. Az istennőt a járványokkal, főleg a pestissel azonosították, amelyet az egyiptomi források Szakhmet hírnökeinek vagy követeinek neveznek. Ereje azonban képes volt elűzni is a járványokat, a betegségeket, ezért gyakran az élet úrnőjének is nevezték. Az egyiptomi orvosok többek között Szakhmet istennő papjai közül kerültek ki, akik különböző bevált receptekkel és mágikus tudásuk segítségével egyszerre igyekeztek gyógyítani és az emberektől távol tartani a rájuk leselkedő veszélyeket.