Új sztár képeivel van tele Egyiptom. Abdelfattah al-Sziszi tábornok, a hadsereg parancsnoka, az ország de facto ura azonban nemcsak a kitüntetéseivel díszített egyenruhájában feszít, hanem polgári öltözetben is, ami máris szóbeszéd tárgya a politikáról amúgy folyamatosan vitázó egyiptomiak körében.
Vajon elnöki ambíciói vannak-e az 57 éves főtisztnek, akit a világ alig egy éve ismert meg, amikor Mohamed Murszi iszlamista elnök a hadsereg főparancsnokává nevezte ki, hogy aztán az idén július 3-án meg is döntse Egyiptom első demokratikusan megválasztott államfőjének hatalmát? Bár az ideiglenes kormányban a védelmi tárcát és az első miniszterelnök-helyettesi posztot is birtokló al-Sziszi cáfolja, hogy államfő szeretne lenni, sokak szerint nem az a fajta ember, aki hagyja magát vezetni, inkább irányítani szeret.
Karakterét alapvetően befolyásolhatta, hogy Kairó Gamalíja negyedében született, amely nemcsak szűk sikátorairól, régi mecsetjeiről, kávézóiról és boltjairól ismert, de ott található a világ legrégebbinek tartott bazárja, a Khan el-Khalili is. A keleti forgatag része a tábornok apja által alapított családi üzlet, az al-Sziszi shop is, ahol fából és gyöngyből megmunkált emléktárgyakat árulnak. A történelmet, a jogot, a hazafias zenét és a pontos munkát szerető apa ízlése mindhárom fia karrierjét meghatározta: egyikük az üzletet vitte tovább, a másik bíró lett, a harmadik pedig a katonai pályát választotta.
Rendszeretete miatt már gyerekként is a „tábornok” becenevet aggatták al-Sziszire. Az egyiptomi katonai akadémia elvégzése után egyre feljebb jutott a ranglétrán. Viszonylag fiatal kora miatt egyetlen izraeli–arab háborúban sem vett részt. Első komoly beosztása egy gépesített gyalogoshadosztály vezetése volt, majd az északi katonai zóna parancsnoka lett, ahonnan a katonai hírszerzés élére került. A fegyveres erők legfelső tanácsába a legifjabb tagként került be, és amikor tavaly augusztusban a hadsereg parancsnoka lett, megkapta a valódi tábornoki rangot is.
Al-Sziszi mélyen vallásos és konzervatív, gyerekként szívesen tanult Korán-idézeteket. Az őt három fiúval és két lánnyal megajándékozó felesége gyakran viseli az arcot teljesen eltakaró nikábot. Állítólag családi kapcsolatok is fűzik a Muszlim Testvériség egy-két vezetőjéhez, a mozgalom iránti szimpátiája sem volt ismeretlen, így sokan úgy tartották, hogy az iszlamista elnök embere. Annál is inkább, mivel általános meglepetésre immár főparancsnokként engedélyezte, hogy az iszlamisták is mehessenek a tiszti akadémiára, holott addig a kadétok politikamentessége kötelező volt.
Al-Sziszi 1992-ben Nagy-Britannia parancsnoki akadémiáján, 2006-ban pedig az amerikai hadsereg pennsylvaniai vezérkari akadémiáján is tanult. Amerikai tanárai úgy emlékeztek rá, mint aki rendszeresen járt mecsetbe, a muszlim hallgatók egyfajta imámjaként lépett fel. A kurzuson írt Demokrácia a Közel-Keleten című tanulmányában azt fejtegette, hogy a térségben a vallás szerepe jóval erősebb, mint a keresztény világban, és számon kérte a Nyugaton, amiért nem fogadta el a neki nem tetsző palesztin Hamász 2006-os választási győzelmét.
Ezek után valóban meglepő, hogy az egyiptomi iszlamisták megdöntésében kulcsszerepet játszott, amit ő maga hazafias cselekedetként értékel. A már idézett tanulmányban úgy vélte, hogy az új demokráciák első évtizedében gyakoriak a konfliktusok, és az önkényuralmi rendszerek megváltoztatása nem megy egy csapásra. Al-Sziszi másik énjére talán Gamal Abdel Nasszer néhai egyiptomi elnök iránti rajongása adhat magyarázatot. A monarchia 1952-es megdöntésében a katonatiszt Nasszer is részt vett, aztán a hadsereg támogatásával négy évvel később lett elnök. Brutálisan elnyomta az iszlamistákat, de nacionalista politikája miatt sokak számára hőssé vált. A történelmi példát látva nem kizárt, hogy a televízióban egyre gyakrabban szereplő, érzelgős és bizalmaskodó beszédeket tartó al-Sziszi is kóstolgatja már a polgári hatalom ízét.
Kommentare