Általában a gízai hármasról beszélünk, pedig Egyiptomban jóval több érdekes piramis van.
Ha azt halljuk, piramisok, azonnal a gízai piramisok, Hufu, Hafré és Menkauré piramisai jutnak eszünkbe, holott Egyiptom földjét háromnál sokkal több piramis gazdagítja.
E piramisokról, bár ugyanolyan érdekesek és jelentősek, kevés szó esik, és a legtöbben nem is tudják, hogy egyáltalán léteznek.
Egyiptom piramisai
Egyiptom-szerte, meglepő lehet a szám, de 138 piramist találni. Legtöbbjüket az Óbirodalomban építették, az Első átmeneti korban, a Középbirodalom idején és a Második átmeneti korban jóval kevesebbet, az Újbirodalom idején pedig már csak egy piramist építettek.
Nem minden egyiptomi piramis hozza a laikus szem által megszokott gúlaformát. Ennek egyik oka, hogy az egyiptomi piramisépítészet, míg elkövetkezett a legtöbbek által ismert gúlaforma, folyamatosan változott, így több formát is felsorakoztat, lépcsőzetestől a gúláig.
Egyes piramisok meglehetősen szabálytalan formájúak, amire az a magyarázat, hogy azoknak a piramisoknak, amelyeknek a burkolatát elhordták, védtelenné vált a felülete a környezeti hatásokkal szemben. Az óhatatlan roncsolódás nemcsak a felületi egyenetlenségben, hanem valamelyest a piramisok formáján is megmutatkozik.
Sznofru második piramisa, a vörös piramis
Gíza és Szakkara után a történelmileg legjelentősebb egyiptomi térség Dahsúr. Itt emelkedik Sznofru második piramisa, a vörös piramis, másik nevén az északi piramis, az első, amely tökéletes gúla alakú.
Vörös, ugyanis vörös mészkőből építették, bevésések szerint mintegy 17 éven át. 105 méter magas, 30 méter magasan elhelyezett bejárata pedig északra néz, hasonlóan a legtöbb egyiptomi piramiséhoz. Felülete a mai napig szinte tökéletesen egyenletes, időtállósága részben mészkőburkolatának, részben nagy építőköveinek is köszönhető.
Sznofru tört falú piramisa
Ugyancsak Dahsúrban található a negyedik dinasztia idején épült Sznorfu-piramis, másik, korai nevén Déli ragyogó piramis, mely a vörös piramis előtt épült.
Formája kissé kerekdedebb, az alapzat 54 fokos szöget zár a talajjal, a felső rész pedig 43-at. A szakértők eltérő okokkal magyarázzák, milyen építészeti megfontolásból lett ilyen a piramis. Egyesek szerint a fáraó valószínűleg - repedező falak vagy egyéb ok miatt - siettette a befejezést, és azért változtattak a felső rész dőlésszögén, hogy előbb elkészüljenek. Mások szerint egyszerűen úgy gondolhatták, hogy, ha a felső rész kevésbé meredek, az stabilabb szerkezetet adhat. Akárhogy is történt, hogy tört falú lett, ezt a piramist az első sima felületű piramisként tartják számon.
Uszerkaf piramisa
Elsőre egy jókora rakás kőnek tűnik, épp ezért hívják a helyiek Uszerkaf piramisát Kőhalomnak, mely i. e. 2500 körül épült Dzsószer fáraó piramisa szomszédságában. Az V. dinasztia első piramisa kisebb a korábbiaknál, de tartja a gúlaformát. Szokatlan módon észak-déli tengely irányában helyezkedik el. Felülete azért szabálytalan, mert elhordták róla a fehér mészkőburkolatot, így az építmény védtelenebb lett, és veszített időtállóságából.
Uszerkaf piramisának későbbi története is érdekes. 1500 évvel az építése után renoválták, és temetőként hasznosították.
Dzsószer piramisa
Kairótól 25 km-re, Szakkarában, Egyiptom legöregebb piramisai között van az első piramisépítő, Dzsószer fáraó hatlépcsős piramisa, mely korai, mezopotámiai minta alapján készült. A kőből kivájt királyi sírkamra 28 méterrel a felszín alatt található.
Kőből emelték a fáraó építészmestere, a polihisztor Imhotep vezényletével . Körülbelül az i. e. 27. században fejezték be. Eredetileg árok és egy mészkőfal vette körül, melyeken 14 ajtó volt, köztük azonban csak egyen lehetett keresztülmenni, a többi hamis ajtó volt.
Noha a gízai piramisok valóban csodálatos építmények, a továbbiakról is érdemes lenne többet beszélni, hiszen mindegyiküknek saját, különleges története és régészeti, történelmi jelentősége van.