Az ókori egyiptomiak a környezetvédelemmel, a fenntartható élelmiszertermeléssel, valamint a megújuló és nem megújuló természeti kincsek megőrzésével megteremtették a fenntartható fejlődés alapjait - mondta Zahi Hawass, volt régiségügyi miniszter és ismert egyiptológus az Al-Ahram hetilapnak adott interjújában.
Képesek voltak megvédeni a természeti erőforrásaikat, beleértve a vizet, a talajt és a levegőt, és rendelkeztek a biológiai sokféleség fogalmával, amely magában foglalta a madarakat, az állatokat és a növényeket. A Nílus vizét is megóvták a szennyezéstől, mivel imádták a folyót. Az ember nem utazhatott az örökkévalóságba, ha beszennyezte a Nílus vizét.
"A környezet és az éghajlat megértése, amelyben éltek, az ókori egyiptomi civilizáció sikerének és több ezer éven át tartó fennmaradásának egyik fő oka volt" - mondta Hawass.
Kifejtette, hogy a Nílus volt a legfontosabb elem az ókori egyiptomiak életében. Minden évben áradt, növekedést és jólétet biztosítva a földnek, és friss vizet biztosítva minden élőlénynek.
Ha az áradások alacsonyak voltak, a termés és az állatállomány károsodott, és az ország ki volt téve az aszálynak. A hatalmas áradások azonban falvakat és földeket pusztítottak el, és éhínséghez is vezettek. Ezért az ókori egyiptomiak tudományosan kezelték a Nílus áradását, és megszervezték a víz erejét.
Csatornákat ástak, hogy a vizet irányítsák, megőrizve és a lehető legjobban kihasználva azt, és gátakat is építettek a Níluson és annak mellékágain.
"Az ókori egyiptomiaknak a Nílus megértése volt a lényege annak, hogy sikeresen tudtak vele együtt élni" - mondta Hawass, hozzátéve, hogy a folyó nemcsak víz- és halforrás volt, hanem ideális szállítóeszköz is az áruk és termékek számára.
Az ókori egyiptomiak a Felső-Egyiptomban található asszuáni kőbányákból magasba törő gránit obeliszkeket, tömböket és oszlopokat szállítottak az ország északi részébe, valamint kolosszusokat és diorit tömböket núbiai kőbányákból, illetve mészkövet az al-Maassara és Tora kőbányákból az ország déli és északi részébe.
"A rakomány típusának és súlyának meghatározott időzítéssel kellett rendelkeznie a Nílus mentén történő szállításhoz" - mondta Hawass.
Csodálták az őket körülvevő környezetet, és ebből alakították ki vallási rítusaikat. Ezen elemek iránti tiszteletük és a levegő, a szél és a nap istenségeivel való összekapcsolásuk elmélyítette azt a hitüket, hogy csak a környezettel harmóniában és nem ellenségesen lehet élni.
Tisztelték a Nílust és annak áradásait, és házaikat magaslatokon építették természetes anyagokból, például iszapból, nádból, fából és pálmatörzsekből.
Nem pazarolták az anyagokat, hanem mindennek megvolt a funkciója és a felhasználása. A háztartásból származó felesleget a háziállatok és a madarak etetésére fordították. A halászat egy speciális hálótípussal történt, amely csak a nagy halakat fogta ki, a kicsiket pedig elengedte. A ránk maradt képeken az ókori egyiptomiak csak borjakat és bikákat vágtak le, teheneket soha, hogy megőrizzék természeti kincseiket.
Még a sivatagi vadászatról szóló jelenetek is fenntartották az ökológiai egyensúlyt.
"A fáraók voltak a Föld legrégebbi geológusai. Tanulmányozták a földrétegeket, és ismerték mindegyiknek a jellemzőit, előnyeit és hátrányait, valamint azt, hogy az ásványi anyagokat hogyan lehetett felhasználni" - mondta Hawass.
Aranybányákat nyitottak a keleti sivatagban és Núbiában, és minden ásványt olyan munkára alkalmaztak, amely a legjobban szolgálta az életüket és a hitüket. Amit a természet adott nekik, azt ajándékként írták le, amit meg kell köszönniük. Az istenek áldásáért való hálaadás egyik módja az volt, hogy megőrizték az erőforrásokat, és nem pazarolták el őket.
Hawass szerint az ókori egyiptomiak soha nem ártalmatlanították az elhullott állatokat nem megfelelő módon, és nem szennyezték a Nílust. Egy fa kivágása vagy egy ültetvény elpusztítása szintén bűnnek számított, még akkor is, ha azt egy ellenség tette.
Az ókori egyiptomiak voltak az első emberek, akik alkalmazkodási intézkedéseket alkalmaztak a természethez - mondta Mustafa Waziri, a Legfelsőbb Régiségtanács (SCA) főtitkára. Elmondta, hogy több mint 4500 évvel ezelőtt villámárvízi csatornákat létesítettek a régészeti területek védelmére, gátakat építettek az árvizek idejére, és fákat ültettek az oxigéntermelés érdekében.
Ugyanezen a vonalon az SCA 2005 óta számos projektet hajtott végre Egyiptom régészeti helyszíneinek védelme érdekében. Projekteket hajtott végre a talajvízszint csökkentésére a karnaki és luxori templomoknál, valamint a Habu templomnál, a Ramesseumnál, továbbá a Szeti, Amenhotep II, Kom Ombo és Edfu templomoknál Felső-Egyiptomban.
Az SCA-nak sikerült csökkentenie a talajvízszintet az alexandriai Kom Al-Shoqafa katakombákban - mondta -, és néhány évvel ezelőtt megkezdte az elektromos buszok üzemeltetését olyan régészeti helyszíneken, mint a Királyok völgye és Deir Al-Bahari Luxorban, az Abu Simbel templomok Asszuánban és a Szalheddin citadella Kairóban.
Waziri elmondta, hogy a minisztérium egy olyan tervet is megvalósít, amelynek célja, hogy az egyiptomi múzeumokat és régészeti helyszíneket olyan zöld helyszínekké alakítsa át, amelyek a napenergiára támaszkodnak, amely fenntartható és gazdaságosabban megvalósítható alternatívája a hagyományos elektromos energiának. Ez hozzájárulna a kulturális örökség megőrzéséhez, védelméhez, helyreállításához és hasznosításához az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak eléréséhez - mondta.
A dél-sínai Sharm El-Sheikh Múzeum a COP27 éghajlat-változási konferencia alkalmából "Egyiptom és környezeti öröksége" címmel 30 napos időszaki kiállítást szervezett, hogy felhívja a figyelmet az ősi egyiptomiak környezetvédelemre tett erőfeszítéseire.
A kiállítás 20 tárgyból álló gyűjteményt mutat be, amely az ókori egyiptomiaknak a környezet és annak különböző elemeinek megőrzésében játszott szerepét, valamint a Nílusnak mint az ókori egyiptomi civilizáció életadójának jelentőségét mutatja be.
A kiállított tárgyak között van három olyan darab, amely az egyistenhívő fáraót, Akhenatent és családját ábrázolja. Az első egy mellszobor, amelyen Ehnáton a levegő istenségének koronáját viseli, a második egy festmény, amelyen családjával együtt áldozatokat mutat be az istenségeknek, miközben Atun napistent imádják, a harmadik pedig egy festmény, amelyen a király feleségével, Nofertitivel együtt látható.
A kiállított tárgyak között szerepel még két dombormű, amelyek Hapi nílusi istent ábrázolják emberi alakban, valamint egy virágmotívumokkal díszített, fajanszból készült nyaklánc.
Miriam Edward, a sarm-es-sejki múzeum felügyelője elmondta, hogy az ókori egyiptomiak megszentelték a Nílust, és "Itro-Aa"-nak, azaz "Nagy Nílusnak" nevezték. Ebből származik a "Nílus" szó, amely "elágazó folyót" jelent.
A Nílus fő istensége Hapi isten volt, akit emberi alakban ábrázoltak. Ő volt a termékenység központja, és kezében virágokat, madarakat, halakat, zöldségeket, gyümölcsöket és pálmaágakat hordott, és néha lótuszvirágot viselt Felső-Egyiptomban és papiruszvirágot Alsó-Egyiptomban.
forrás: https://english.ahram.org.eg/News/480301.aspx
Comments