A sehová sem vezető ajtók rejtélyes nyomai az ókori egyiptomiak hiedelemvilágának.
A vakablak fogalma senki számára sem ismeretlen: egy ablak, mely be van falazva, így nem lehet kilátni rajta, de a szimmetria kedvéért kialakítják a házfalakon. Míg a vakablakokhoz nem fűződik különösebb érdekesség, Egyiptom vak ajtóihoz annál inkább.
Ezek az ajtók szépen kialakított, aprólékosan díszített kőajtók rendszerint templomok vagy sírok falán, de épp csak egy feladatnak nem tesznek eleget: nem vezetnek sehová, legalábbis nem a szó szoros értelmében.
Hamis ajtók Egyiptomban
Ezek a hamis ajtók nem nyithatók és zárhatók, és csupán ránézésre azok, amik. De miért kerültek a helyükre, ha nem töltik be eredeti szerepüket? A hiedelmek szerint ezek az ókori egyiptomi ajtók más feladatot kaptak.
Az ajtókat az építők mindig nyugati irányban helyezték el a sírok vagy templomok falára, ugyanis ez a lenyugvó nap iránya, egyúttal szimbolikusan a túlvilág iránya is. Az ajtók tehát a túlvilág felé vezettek az akkori hiedelmek szerint. Úgy gondolták, a ká, azaz a léleknek az a része, mely átjut a túlvilágra, itt kelhet át a halál után. A templomok falára helyezett álajtók az egyiptomi istenek számára létesültek.
Az ajtók kapcsán élt egy másik hiedelem is, miszerint a holtak és az élők ezeken az ajtókon keresztül kapcsolatba is léphettek egymással, és a holtak fogadhatták az élők felajánlásait.
Az első álajtókat a harmadik dinasztia idején készítették. Először masztabák - ókori egyiptomi sírtípus -, idővel mindenféle sír kiegészítője lett.
Az ajtók általában hosszú és keskeny formájúak voltak, és mészkőből készültek. Felette az ajtózárásra akkoriban használt nádszőnyeget szimbolizáló öntvény került. Előfordult, hogy a hamis ajtók fából készültek, vagy falra festettek voltak, de ez ritka volt, utóbbi inkább a későbbi időkben, az álajtók egyszerűsödésével jelent meg. Eleinte az ajtók elmozdítható faelemekkel is kiegészültek, amelyek a normál ajtókhoz még hasonlóbbá tették ezeket. Az ajtók előtt közvetlenül apró fülkeszerű részt építettek ki, ez volt az a hely, ahová az emberek elhelyezhették felajánlásaikat.
Az ajtók mészkő alkotóelemeit gyakorta pöttyözték vörössel és feketével, idővel pedig felfedezték, hogy milyen nagyszerű író- és rajzolófelület kínálja magát az ajtókereteken. Általában temetési szöveg került rájuk.
Az ókori egyiptomiak számára az ajtókat dinasztiákon átívelő hiedelmek vették körül, mai emberként az ajtókra tekintve pedig különös borzongás fogja el az embert: turistaként, aki teheti, annak érdemes megcsodálnia az ókori egyiptomiak misztikus hagyatékait.