Egyiptom többek között az állandó napsütésről, és a csak nagyon ritkán – többnyire a téli hónapokban – hulló csapadékról nevezetes. Az észak-afrikai ország területének mindössze 5,5 %-a lakható a Nílus menti sávban illetve a deltában, mivel Egyiptom területének legnagyobb részét kietlen és forró sivatag alkotja, ahol most emberemlékezet óta nem látott mennyiségű csapadék hullott, szélvész és homokvihar kíséretében.
Özönvíz a sivatagban, hömpölygő víz Kairó utcáin
Középpontjával Egyiptom felett örvénylik az a hatalmas kiterjedésű ciklon, ami az országban rendkívül szokatlan és csak nagyon ritkán tapasztalható jelenséget, hatalmas, kiadós esőzést okozott a sivatagban.
A nagy kiterjedésű és az átlagosnál jóval erősebb, nedvességben bővelkedő légörvény csak igen lassan mozog keleti irányba,
így a ciklonban kialakuló csapadékgócok egymást követve hirtelen lezúduló kiadós esőzéseket okoznak a Nílus alsó folyásnál és az ezt övező sivatagi területeken.
Az ország fővárosában a 20 millió lakosú Kairóban napi 50-70 mm mennyiségű csapadék hullik. (Az egyiptomi főváros egész éves átlagos csapadékmennyisége mindössze 25 mm.) Ilyen hatalmas mennyiségű víz lezúdulására pedig nincs felkészítve a kairói infrastruktúra, köztük a csatornarendszer.
A meteorológus szakértők szerint ezért igen nagy valószínűséggel villámárak kialakulása várható a fővárosban, illetve az esőzéssel érintett más településeken.
Az óriási légörvény keleti és déli szélein kialakuló erős szelek miatt nagy kiterjedésű homokviharok csaphatnak le
az ország Vörös-tenger menti partszakaszára, és a tenger felett áthaladva elérhetik az Arab-félszigetet.
Az elkövetkező egy-két napban Kairóban és környékén a szokásos éves csapadékátlag akár 300 %-a is lehullhat.
Afrika legszebb és legforróbb sivatagai Egyiptomban találhatók
Egyiptom teljes területe 1001 449 négyzetkilométer, ami összehasonlításként kétszer olyan nagy, mint Spanyolország, valamint négyszer akkora, mint Nagy Britannia területe.
Az országot kettészelő legnagyobb afrikai folyam, a Nílus völgyétől és deltájától eltekintve, Egyiptom legnagyobb része lakatlan sivatag.
A Nílus völgyétől nyugatra fekvő és az ország területének kétharmadát adó Nyugati, vagy Líbiai-sivatag a Szaharához tartozik, amelynek ez a legkeletebbre fekvő vége.
A Nílus völgyétől nyugatra fekvő és az ország területének kétharmadát adó Nyugati, vagy Líbiai-sivatag a Szaharához tartozik, amelynek ez a legkeletebbre fekvő vége.
A Nyugati-sivatag jellegzetes formációi a szél által épített vándorló homokdűnék, amelyek közül a legnagyobbak akár a 30 méteres magasságot is elérhetik.
A Nílustól keltre fekvő, és a Vörös-tenger partjáig húzódó Arab, vagy Keleti-sivatag részben homok, részben pedig sziklasivatag, amelyet a Vörös-tengerrel párhuzamosan futó vadregényes és kopár gránit hegyvonulat, a kelet-afrikai „kordirellák" öveznek.
Az Arab-sivatagra jellemzőek az egy-egy hevesebb zápor után a vizet elvezető időszakos vízfolyások, a vádik.
A passzátszél övezetben fekvő Egyiptom úgynevezett zonális sivatagi éghajlattal rendelkezik.
Emiatt a csapadék mennyisége elenyésző, a kevés eső jellemzően a Nílus-deltában és a Földközi-tenger partvidékén, Alexandria környékén szokott esni a téli hónapokban.
A mostanihoz hasonló bőséggel hirtelen lezúduló csapadék extrém ritkának számít a száraz sivatagi-szubtrópusi éghajlatú országban.
A félelmetes látványt nyújtó homokviharok többnyire március és május eleje között alakulhatnak ki, az ötven napig fújó forró és száraz szél, a khamszin idején, amikor a legalacsonyabb a levegő páratartalma.
A khamszin egyébként arabul ötvenet jelent, de Egyiptomban így hívják a homokvihart is, amelynek a szomszédos Szudánban habub, az Arab-félszigeten pedig számum a neve.
(Források: Országos Meterorológiai Szolgálat)