Az ókorban nem csupán a nők sminkelték magukat, mivel a festésnek vallási és egészségügyi célja is volt.
A nők már több ezer éve is időt és energiát nem sajnálva igyekeztek megteremteni maguknak azt a külsőt, ami akkoriban éppen vonzónak számított. Sőt, nem is csak a nők, sok kultúrában a férfiak is festették magukat.
Különböző régészeti leleteknek hála ma már eléggé pontosan rekonstruálni lehet, hogyan sminkeltek az ókorban: ásatásokkor előkerült kozmetikai üvegcsék, a festéshez alkalmazott eszközök, illetve az alapanyagoknak használt ásványok maradványai mind a szépítkezési szokásaikról árulkodnak. Az ókorban egyébként nagy jelentőséget tulajdonítottak a tisztálkodásnak és sminkelésnek, ugyanis nemcsak a kor ideáljainak megfelelő esztétikus külsőt tartották fontosnak, hanem a higiéniát is.
Divatba jönnek a kozmetikumok
A sminkelés főleg a Krisztus előtti 500-as években lett igazán népszerű, amikor már elterjedtnek számított a rengetegféle por, krém és festék árusítása, de jóval korábban is festették magukat az uralkodó osztály tagjai.
A kenceficék tárolásához eleinte még kagylókat használtak, később azonban a kencéket általában kőből, üvegből vagy csontból készült apró tégelyekben kínálták a vevőknek.
Az ásatások során találtak olyan díszes tégelyeket is, melyen még a használati utasítás is fennmaradt. Habár a krémek és illatos olajok nem számítottak éppen olcsónak, mégis virágzott a piac.
A férfiak is sminkeltek
Az ókori Egyiptomban természetesnek számított, hogy nemcsak a nők, hanem a férfiak is sminkeltek. Kezdetben a festés összekapcsolódott a hittel, ugyanis a magukra kent vastag festékréteg Ré, a napisten vagy éppen Hórusz védelmét jelentette. Emellett mágikus gyógyító erőt is tulajdonítottak neki, és egészségügyi szempontokból is hasznosnak bizonyult.
A sok napsütés miatt növényi olajjal kevert méhviaszt kentek az arcukra, hogy így védjék bőrüket a tűző sugarak ellen. A szem körüli festéknek is fontos funkciója volt: megelőzte a szemhéjak kiszáradását, a sivatagi homok szembe kerülését, és az apró, fertőzéseket terjesztő rovaroktól is védelmet nyújtott.
Miből készült a pirosító és a szemfesték?
Az életteli, pirospozsgás arc az ókori Egyiptomban is vonzónak számított, ezért olyan sötétvörös festéket használtak, melyet növényi olajokból vagy állati zsiradékból kevertek ki. A szemhéjfesték porrá őrölt ásványokból készült, például réz- és vasoxidból, iszapból, malachitból vagy türkizporból - attól függően, milyen színt szerettek volna. Egyiptomban leggyakrabban feketével vagy zölddel emelték ki a szemüket. A porrá zúzott anyagot vízzel hígították, és gyakran gyantát is kevertek bele.
Itt még nem volt vége a procedúrának, hiszen a festéket valahogy fel is kellett vinniük. Ehhez egy lapos végű, elefántcsontból vagy bronzból készült pálcikát használtak, melynek másik vége kanálra hasonlított, így segítve a kozmetikum kikanalazását. A pálcát először egy tál vízbe merítették, és csak utána mártották bele a festékbe.