Ma már szinte minden gyógyszertárban és drogériában lehet vásárolni terhességi teszteket, amelyek vizelet hatására pillanatok alatt, nagy bizonyossággal elárulják, hogy gyermeket vár-e az illető. Egy közelmúltban lefordított egyiptomi papirusz tanúsága szerint ez a fajta eljárás azonban korántsem a modern kor szüleménye.
A Carlsberg nevet hallva, a legtöbb embernek valószínűleg a népszerű dán sörmárka jut elsőként az eszébe. A ma már világszerte működő sörgyárat megalapító Jacob C. Jacobsen érdeklődése azonban messze túlmutatott a sörfőzésen. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a Carlsberg Alapítvány létrehozása, amely – amellett, hogy a sörgyár többségi tulajdonosaként funkcionál –, komoly természettudományos és örökségvédelmi tevékenységet végez mind a mai napig.
Az alapítvány által Koppenhágában üzemeltetett Carlsberg Laboratórium a 20. század közepéig mintegy 1400 ókori kéziratot tartalmazó egyiptomi papiruszt gyűjtött össze. A Kr. e. 2000 és Kr. u. 100 között keletkezett dokumentumok között szép számmal akadnak – a Laboratórium kutatási profiljába illeszkedő – tudományos és orvosi feljegyzések is. A gyűjtemény – amelyet az alapítvány a Koppenhágai Egyetemnek adományozott – jelentős részben még ma is lefordítatlan.
A fordítási munkálatokat nem csak az nehezíti, hogy a gyűjtemény papiruszai erősen sérült és töredékes formában maradtak fenn, de az is, hogy viszonylag kevés egyiptomi orvosi szöveg maradt az utókorra, így azok szókincsének megfejtése még a hieroglifákat jól ismerő kevés kutató számára is nagy kihívást jelent. A kitartó munka azonban mindig meghozza a gyümölcsét, mint ahogy azt az egyik már megfejtett papirusz is tanúsítja.
A mintegy 3500 évvel ezelőtt keletkezett feljegyzés számos ókori gyógymód mellett megőrzött egy eljárást is, amelyet a fáraókori Egyiptom asszonyai arra használtak, hogy megbizonyosodjanak róla, hogy gyermeket várnak. A leírás szerint az antik terhességi teszt meglepően hasonló módon működött mint napjainkban. A nőnek rá kellett vizelnie egy zsák árpára, valamint egy zsák tönkebúzára – majd várnia a reakciót. A feljegyzés szerint, ha az árpa kezd növekedni, akkor fiú-, ha pedig a tönke hajt ki, akkor leánygyermeket várt az illető. Ha egyik fajta mag sem mutatta a növekedés jeleit, akkor azt úgy értelmezték, hogy a nő nem terhes.
Míg a mai terhességi tesztek a női szervezetben megváltozott hormonegyensúlyt mutatják ki, addig az egyiptomi módszer – bár ezt valószínűleg akkor még nem tudták – a megnövekedett ösztrogénszint hozta működésbe. Az elvégzett kísérletek alapján ugyanis az ösztrogén valóban képes kiváltani a gabonamagvak növekedését, így becslések szerint a fáraókori terhességi teszt pontossága, akár a 70 százalékot is elérhette. (Ez az arány természetesen csak a terhesség állapotára igaz, a gyermek nemének meghatározása teljesen alkalmatlan volt a módszer.)
Az ókori egyiptomiak orvosi szakértelme a későbbi korok civilizációira is nagy hatással volt. Az egyiptomi orvoslás számos eleme tovább élt a görög, illetve római szövegekben, amelyekből aztán – az arab tudósok közvetítésével – átkerültek a közép- és kora újkori Európa tudományos világába is. Jól mutatja ezt, hogy a vizeletvizsgálat nagy szerepet játszott a bizánci orvoslásban is, míg a 16-17. századi Európában számos helyen fordultak elő, úgynevezett pisipróféták, akik a vizelet színéből igyekezték meghatározni, hogy milyen betegségben szenved a hozzájuk forduló beteg, vagy éppen azt, hogy milyen nemű gyermeket vár egy terhes asszony.
Comments