A valódi angol beteg nem egy nő szerelmére vágyott: a második világháború alatt Almásy László náci ügynököket csempészett át a Szaharán, miközben egy Hans nevű katonának írt szerelmes leveleket.
Almásy 1932-ben indult el a legendás Zerzura oázis keresésére, három angol kutatóval közösen. A gépkocsik és a repülőgépek összehangolt alkalmazása révén sikerült az oázis három völgyéből kettő fekvését meghatározniuk. A következő évben azonban az expedíció pénzügyi támogatója meghalt, a már felfedezett két völgyet korábbi társa, most vetélytársa, Patrick Clayton térképezte fel. Almásy anyagi nehézségei miatt később indult, de egy öreg bennszülött leírása alapján megtalálta a harmadik völgyet, szerinte a legendás Zerzurát.
Sokkal nagyobb jelentőségűnek bizonyult, hogy a Gilf Kebir és Uweinat régióban őskori sziklarajzokat talált és fontos geomorfológiai kutatásokat végzett. 1935-ben felfedezte az Egyiptom déli határvidékén, a Nílus szigetén élő, a 16. században a törökök által elhurcolt magyarok leszármazottait, a magyarabokat. A következő években Leo Frobenius német etnográfus társaságában több expedíciót vezetett és hatalmas területeket térképezett fel. Almásynak, avagy ahogy a beduinok nevezték, Abu Ramlának (A homok atyja) arra is jutott ideje, hogy megszervezze a vitorlázó repülést Egyiptomban és több könyvet írjon útjairól.
A második világháború kitörésekor hiába ajánlotta fel szolgálatait a briteknek és az olaszoknak is, mindkettő azzal gyanúsította, hogy a másiknak kémkedik, ezért haza kellett térnie Magyarországra. Itthon a magyar hadsereg tartalékos főhadnagya lett, de hamarosan kikérte a náci Wehrmacht és századosi rangban Rommel Afrika hadtestéhez vezényelték. Sivatagi szakértőként több titkos akcióban is részt vett, megpróbálta például a németbarát el-Mazri pasát Berlinbe juttatni.
A legkalandosabb a Salaam hadművelet volt, amelynek során Líbiából két német ügynököt juttatott saját térképvázlatai alapján, több ezer kilométeres út után Egyiptomba, mélyen az ellenséges vonalak mögé. Almásy a német katonai hírszerzésnek dolgozott: az utazás 1942 májusában vette kezdetét, amikor két lopott amerikai Chevrolet teherautóval elhagyták a Jaló oázist. Először kelet felé tartottak, ám a futóhomok és sós síkság miatt nem tudtak tovább menni, és két résztvevőnek is hasmenése lett, így inkább visszafordultak. A második kísérlet során, néhány nappal később, a konvoj Líbia délkeleti része felől próbálkozott, ahol Almásy feljegyzései szerint szintén iszonyatos viszonyok uralkodtak.
Végül komoly nehézségek árán, de elérték Assziut városát, ahol a kémek, Hans Eppler és Peter Stanstede elváltak tőlük, és Kairóba indultak, ahol a város vörös-lámpás negyedében szívódtak fel. Rádióadóikat egy Níluson horgonyzó hajóba rejtették. A kutatók ma úgy vélik: az akció sikerét Almásy egyik búvóhelye tette lehetővé, ahol a sivatagban üzemanyagot, vizet és élelmiszert tároltak. Ezt a tolvajfészket nemrég egy osztrák expedíció fedezte fel: ott akkumulátorok és gázolajos tartályok mellett brazil konzerveket, és sűrített tejet találtak.
A kutatók szerint mindez is azt bizonyítja, hogy Almásy kiváló ügynök volt - még ha a vesztes oldalon harcolt is. Az akció mindezek ellenére nem okozott sok kárt: a német ügynökök bár hetekig sugároztak Kairóból, adójuk később elromlott. Külön érdekesség, hogy azt a britek elleni helyi ellenállás egyik tagja, az ország későbbi elnöke, Anvar Szadat ment megjavítani. Ő ekkor megörökítette, hogy a kémeknek ez nem nagyon tetszett, és jobban örültek, ha két prostituált társaságában üthetik el az időt, mint hogy mindenféle üzenetek küldésével strapálják magukat.
Teljesítményéért Almásyt Rommel Vaskereszttel tüntette ki és őrnaggyá léptette elő, aki az Afrika Korps veresége után Törökországban dolgozott az Abwehr számára. Állítólag a háború végén Almásy felajánlotta szolgálatait a brit hírszerzésnek is, ennek ellenére letartóztatták és Magyarországra szállították, ahol hosszú hónapokat töltött kegyetlen körülmények között a börtönben. Háborús bűnösként népbíróság elé állították, ahol a vádat háborús élményeiről írott könyvének részleteivel támasztották alá. A nagy hírű orientalista, Germanus Gyula kétórás védőbeszédének hatására végül minden vád alól felmentették.
Almásy kalandos élete ihlette Michael Ondaatje Az angol beteg című, 1992-ben megjelent regényét, amelyből 1996-ban egy kilenc Oscar-díjjal jutalmazott brit film készült. Az alkotók felhasználták ugyan Almásy nevét és a sivatag világát, de a legkevésbé sem törekedtek a hitelességre.
A valóságban ugyanis a férfivel 1951-ben a trópusi vérhas végzett, és nem igazán érdekelték a nők sem. Hátrahagyott dokumentumai közül nemrég olyan szerelmes levelek kerültek elő, amiket az Afrika Korps egy fiatal, Hans nevű német katonájának írt. Hans Entholt, Almásy szeretője Rommel mellett szolgált, és a német visszavonuláskor, aknára lépve vesztette életét.
Nem ő volt az egyetlen férfiszerelem Almásy életében: több ilyen levele található a kölni Heinrich Barth Afrikai Tanulmányok Központjában is, ők azonban mostanáig nem voltak hajlandóak publikálni azokat. Ennek ellenére egy helyi alkalmazott szerint Almásy szeretői között egyiptomi hercegek is voltak.
Comments