Egy ötven évvel ezelőtt felfedezett metszeten azonosították Egyiptom első ismert fáraóját, amire a felső-egyiptomi uralkodók királyi szimbóluma, a fehér korona utal.
A fáraók mintegy háromezer éven át uralták Egyiptomot, közülük az utolsó, Kleopátra élete jól dokumentált; de mi a helyzet a legelső fáraóval? Az ókori birodalom első uralkodóinak élete sűrű homályba vész, történeteik pedig csak hiányos forrásokból rekonstruálhatók.
Annyi bizonyos, hogy i.e.3050 körül Alsó-és Felső-Egyiptom egyesült, az első uralkodó pedig Narmer (más források szerint Ménész) lett, így a felső részek fehér koronája (hedjet) eggyé vált a Nílus alsó folyásához közelebbi területek királyi szimbólumával (deshret). Hogy a Narmer (Ménész) előtt uralkodó felső-egyiptomi királyok fáraóknak tekinthetők-e, az még komoly vita tárgya, ehhez azonban a Yale régészei most egy újabb érvet szolgáltattak. A patinás amerikai egyetem archeológusainak ugyanis komoly munka árán sikerült helyreállítaniuk egy a felső-egyiptomi Nag el-Hamdulabban még ötven évvel ezelőtt talált sziklarajzot, amely segíthet megválaszolni a kérdést.
Az i.e. 3200-ra datálható rajzon a fehér korona legkorábbi ábrázolása látható, amely egyben az egyiptomi uralkodók legrégebbi említése is. „A Nag el-Hamdulab képek egyedülállóak, s hidat vernek a predinasztikus világ és a fáraók között. A képeken az uralkodó, mint a legfelső pap és az emberi, illetve isteni erő reinkarnációja jelenik meg” – nyilatkozta John Coleman Darnell, a Yale Egyptological Institute igazgatója, majd hozzátette: az íráson adóösszeírások olvashatók, amely az uralkodónak a Felső-Egyiptomra kiterjesztett gazdasági hatalmáról árulkodik.