Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy egyiptomi város, amelynek neve Umm El Howeitat.
A település a sivatag szívében alakult meg, hatalmas hegyek vették körül, és az 1910-es évek környékén még 16 ezer munkás és családja élt itt. Mára teljesen elhagyatott: csupán omladozó házak, üzletek, iskolák jelzik, hogy egykor lakott terület volt. Néhány év múlva talán már ennyi sem marad.
A napjainkban már csak Ghost City-ként, avagy Szellemvárosként elhíresült Umm El Howeitat gazdag foszfát-lelőhelynek bizonyult, így pillanatok alatt bányászok ezreinek adott munkát. Mivel a sivatagban nehéz volt megoldani az élelmiszer- és folyadékellátást, a vezetőség kezdetben nem engedte, hogy a munkások a családjukat is magukkal hozzák, de egyre több titkos találkozó után, inkább szabad teret adtak az építkezéseknek. Sorra jöttek létre házak, otthonok: gyerekeknek iskolákat, betegeknek kórházat, hívőknek mecsetet húztak fel.
A város közel 100 évig tündökölt, mígnem 1996-ban egy vihar óriási rombolást végzett. A források csökkenése és a károk mértéke arra késztette a vállalatot, hogy bezárja a bányát, ami a Umm El Howeitat elnéptelenedéséhez vezetett.
Volt azonban egy egyiptomi kisfiú, aki gyermekként kőbe véste ott a nevét, és felnőve sem tudott teljesen elszakadni a településtől. Először csak egymagában járt vissza nosztalgiázni, később azonban idegenvezetőként úgy döntött, másoknak is megmutatja, hova járt iskolába, hol dolgozott az édesapja és melyik házban éltek a családjával.
Életéről barátainak is mesélt, így ma már angol-német-magyar és még ki tudja hány nyelven ismerhetjük meg magunk is a Szellemváros történetét. A kérdés csupán az, meddig járhatunk még az épületet között, ugyanis a sivatagi erők hónapról-hónapra ellenük dolgoznak. Egyesek úgy vélik, akár 2-3 éven belül is életveszélyessé válhat a település látogatása, így ezek a fotók talán az utolsó előtti képek egy eltűnő világról.
